Címke: tapas

Folytatjuk a tenger gyümölcsei bemutatást a szívkagylóval és a tintahallal, amikkel valószínűleg már találkoztunk nyaralásaink során.

Szívkagyló (franciául „coque”) 

Nagyon gyakori kagylófajta, a La Manche csatornától az Atlanti-óceánon, Földközi-tengeren keresztül könnyedén, akár kézzel is gyűjthető. Nagy mennyiségben, kolóniákban élnek, a homokos tengerparton 3 cm mélyen ássák be magukat, ami szintén megkönnyíti a halászatukat.

A szívkagyló jellemzői

A szívkagyló a kéthéjúak családjába tartozik, kisebb méretű, mint a vénuszkagyló, kerekebb, domborúbb, a héja krémszínű csíkos. 
A görögök és rómaiak ínyenc eledelnek tartották, de igazán a középkortól kezdett a kagyló ismertsége megnőni, az olyan vízi járművek elterjedésének köszönhetően, mint pl. dereglye és halászhajók, amik nagy változatosságban halászták a tenger gyümölcseit is. 

Mikor fogyasszuk a szívkagylót?

A csúcsidőszak június és július hónapok, de szeptembertől áprilisig halászható, a legjobb időpont a fogyasztásra októbertől márciusig tart.
A szívkagyló egészségre gyakorolt hatása.

A szívkagyló tápanyagtartalma

A szívkagyló gazdag foszforban, magnéziumban, vasban és omega-3 zsírsavban. Emellett magas a B12-vitamintartalma, – ami előnyös az idegrendszer számára -, és E-vitaminban is.
100 g szívkagyló 10 g fehérjét, 1 g szénhidrátot, 0,5 g zsírt és 47 kalóriát tartalmaz.

Hogyan válasszunk szívkagylót?

A szívkagyló elég törékeny puhatestű, éppen ezért először a kagylóhéj állapotát figyeljük meg. Ha sérült, vagy törött a kagylóhéj, inkább ne vásároljuk meg. Emellett nedvesnek kell lennie a kagylónak, és csak a zárt héjú állatok tekinthetőek friss állagúnak. Ha nyitva van a kagylóhéj, érintsük meg, ha visszazáródik, akkor ez annak a jele, hogy él és megvásárolhatjuk. 

FONTOS: ezzel ellentétben, ha főzés után a kagyló héja zárva marad, ne próbáljuk meg kinyitni, ilyenkor nem szabad megenni, dobjuk el!

Hogyan tároljuk és készítsük el a szívkagylót? 

Mint minden tenger gyümölcse, a kagyló sem tartható el sokáig. Ha friss kagylót vásárolsz, maximum 12 órán belül fogyaszd el! 

Természetesen minden recept azzal kezdődik, hogy nyissuk ki a kagylóhéjat és szedjük ki belőle a kagylóhúst. Ahhoz, hogy a kagylóhéjba szorult homokot eltávolíthassuk, fogyasztás előtt áztassuk be sós vízbe. Két marék nagyobb szemcsés sót adjunk egy nagy tál hideg vízhez és áztassuk benne a kagylókat legalább 2 órán keresztül, majd öblítsük át hideg vízzel. 

A szívkagyló sokoldalúan használható fel a konyhában. Ehetjük nyersen, citromot csöpögtetve rá, mint az osztrigára; vagy megsütve; hidegen vagy melegen. 

Olaszosan elkészíthetjük rizottóban vagy spagettivel tejszínnel és fehér borral, aminek igazi mediterrán tenger ízt ad. 

Remekül harmonizál a gyömbér ízével pl. egy ázsiai levesben vagy salátában zöld citrommal készítve. 

De egészen egyszerűen hozzáadható egy krumplisalátához, amit vöröshagymával készítettek el. 

Fenséges előétel lehet belőle petrezselyemmel megszórva. 

Igazi mediterrán „fiesta”-t varázsolhatunk az asztalra, ha spanyol paella-t készítünk belőle, vagy a portugál kagylós sertést. Ez utóbbi a déli Alentejo régió emblematikus fogása: az Alentejana, amit krumplival sovány sertéshússal és paprikával készítenek. A tenger gyümölcse és a hús elegye lehetővé teszi, hogy variáljuk az ízeket és az élvezetet. 

A szívkagylót társíthatjuk még chorizo kolbásszal is, hogy az Alentejana portugál ételhez hasonló ízharmóniát érjünk el. 

Ha egy könnyű reggelire vagy uzsonnára vágysz, érdemes lehet megkóstolnod a portugál szívkagyló pástétomot is.

Ha túl macerásnak vagy kockázatosnak tartod a kagylók kiválasztását, jó alternatíva lehet a spanyol kagylókonzerv, ami már konyhakészen tartalmazza az ízletes szívkagylót.

Ha szívesen kóstolnál mesterszakács által elkészített szívkagylót, szívesen ajánljuk francia tapasunkat, ami szívkagylóval készült.

Tintahal (franciául „seiche”)

Számos legenda övezi a polipokat, akik hatalmas lényként a mélybe húzzák a hajókat, még Jules Verne regényében, a Nemo kapitányban, is találkozhatunk vele. Az ijesztő történetek ellenére finom csemegék is a fejlábúak osztálya, tele vannak fehérjével, és egészségesek. És az állat teljes egésze ehető, a teste, a karjai, még a tintája is. 

A polip a fejlábúak osztályába tartozik, ami a puhatestűek olyan faja, aminek a fején karok nőnek, amik tapadókorongokkal vannak ellátva. Ezek az állatok képesek arra, hogy fekete tintafelhőt bocsássanak ki, hogy a támadójukat megtévesszék. Ebbe a családba tartozik a polip és a kalmár is.

A tintahalnak a kalmárhoz képest kúposabb a teste, 8 karja rövidebb és van 2 hosszabb fogókarja. A szemei nagyobb méretűek, és tartalmaz egy olyan vastag csontot, a szépiát, amivel gyakran találkozhatunk tengerparti sétáink során. 

Mihez hasonlít a tintahal íze?

A kalmárhoz és a poliphoz képest lágyabb az íze, egy enyhe mandula beütéssel. Mindenesetre a grillezett tintahaltól a tintájával megszínezett tésztáig vagy rizottóig, a tintahal a mediterrán konyhaművészet híres eleme. 

Mikor fogyasszuk a tintahalat?

Habár a tintahal egész évben fogyasztható, a fő szezonja szeptemberben kezdődik és novemberig tart. 

A tintahal tápanyagtartalma

Alacsony zsír- és magas fehérjetartalom jellemzi. Kiváló réz-, szelén- és B12-vitaminforrás, és sok más egyéb, az egészség szempontjából nélkülözhetetlen ásványi anyagot tartalmaz. Emellett rövid életidejüknek köszönhetően kevésbé telítődnek az esetleges szennyeződésekkel, mint a halfélék. 

100 g tintahal tartalmaz: 32,5 g fehérjét, 1,6 g szénhidrátot, 1,4 g zsírt, 156 kcal-t.

Hogyan válasszunk tintahalat?

A tintahalat egészben vagy szeletelve vásárolhatjuk meg, frissen vagy mélyhűtve. Ha frissen vásárolod meg a tintahalat, akkor inkább egészben, mint darabolva vásárold meg. Ellenőrizd, hogy elég tömör-e a húsa, és hogy elég fehér-e a színe, és emellet inkább a testesebb példányokat válaszd.
A tintahal tintáját folyadék, por vagy tészta formájában vásárolhatjuk meg, és fűszerként használhatjuk, vagy rizottót és tésztát színezhetünk meg vele.

A konzert tintahal jó választás lehet azokban a helyzetekben is, amikor mediterrán módra a tintahal tintájával szeretnénk megszínezni a rizst vagy a tésztát, hiszen ezekben a konzervekben a tintahalat a saját tintájában teszik el.

Hogyan tároljuk a tintahalat?

A legjobb, ha már a vásárlás napján elfogyasztjuk a tintahalat. Ellenkező esetben maximum 2 napig tárolhatjuk a hűtőszekrény leghidegebb részében (pl. 0-fokos rekesz), vagy le is fagyaszthatjuk. Ha szeretnénk kiengedni a mélyhűtött tintahalat, a legjobb, ha néhány percig folyó hideg víz alá tartjuk. 

Hogyan készítsük el a tintahalat?

A tintahal is igazi „joly joker” a konyhában, hiszen sokféleképpen elkészíthető: töltve, egészben, párolva rizskörettel, tésztával, petrezselyemmel grillezve….
A friss tintahalat mossuk meg és szedjük ki belőle a szépiacsontot anélkül, hogy megsértenénk a tintazsákot. Ehhez szükségünk van egy nagyon éles késre, és a legjobb, ha egy videófilmet is megnézünk az interneten a legjobb eredmény elérése érdekében. 

Ha eltávolítottuk a szépiacsontot, feldarabolhatjuk, vagy levághatjuk a csápokat, ha túl hosszúak lennének. 

Megúszhatjuk ezt a kicsit macerás konyhai előkészítő munkát, ha konyhakész formában tintahal konzervként vásároljuk meg ezt az ínyenc tengeri csemegét.

A tintahal elkészítésében alapvetően kétféle konyhai iskola létezik: az egyik a gyors és rövid sütésre esküszik, hogy elkerülje a tintahal gumírozottá válását, a másik pedig a lassú, alacsony hőmérsékleten történő főzésre. 

Van, aki 3 percig süti egy kis citromlével meglocsolva, majd bemártja egy kis olajba, és magas hőmérsékleten pirítja 2 percig. Van, aki pedig fokhagymával, borssal és paprikával, vagy petrezselyemmel megszórva süti készre a tintahalat.

A lassan főző iskola képviselői gyakran 45 percig főzik valamilyen szószban pl. paradicsomszószban, és van, aki még ezelőtt húslevesben fehéríti. 

Ezt a lassan főző iskolát képviseli a hagyományos breton receptúrákat idéző mesterszakács által készített tintahal-rilette is, ami szintén paradicsommal és sáfránnyal készült.

És ha inkább egy eredeti portugál receptúra alapján készült töltött tintahalat vagy egy francia tintahal tapast kóstolnád, nézz be az Íztenger webshopba!

És ha nem olvastad még a tenger gyümölcsei első részét, itt megtalálod!

Kagyló, királyrák, osztriga… kulináris csemegék és nagyon egészségesek

Mit nevezünk tenger gyümölcseinek?

A tenger gyümölcsei rendkívül gazdag változatosságban – formában, színben, ízben – találhatóak meg, ízletes és különleges fogások készíthetőek belőlük, igazi gourmet csemegék, emellett számtalanféle ételben játszhatnak főszerepet.

Tenger gyümölcseinek nevezünk minden gerinctelen, tengeri élőlényt, ami emberi fogyasztásra alkalmas. A legújabb felfedezések szerint a tenger gyümölcseit már több mint 150 000 évvel ezelőtt ették a neandervölgyiek. Fogyasztásuk azóta sem szűnt meg, és minden eddiginél különlegesebb helyet foglalnak el gasztronómiai kultúránkban. 

A kifinomult és tápláló termékek, a tenger gyümölcsei valóban hagyományosan jelen vannak különleges eseményeken – születésnapok, baráti találkozók, fogadások -, vagy az ünnepi (karácsony, szilveszter) asztalon. Noha több tucat különböző fajta létezik, mindegyiknek megvannak a sajátosságai és egészségügyi előnyei.

Miért egészséges táplálék a tenger gyümölcsei?

A tenger gyümölcsei sovány fehérjékben és aminosavakban nagyon gazdagok, alacsony kalóriatartalmúak, mivel nagyon kevés zsírt és szénhidrátot tartalmaznak. Fogyasztásuk ezért kiválóan alkalmas diéta idején és az izomtömeg megőrzésére, fejlődésének elősegítésére. Bármilyen fajtáról is legyen szó, a tenger gyümölcsei számos mikroelemet tartalmaznak, amelyek elengedhetetlenek a szervezet megfelelő fejlődéséhez.

Vitamin-koktél

A tenger gyümölcsei különböző vitaminokat tartalmaznak: A-, B-, C-, D- és E-vitamint. Természetesen a különböző fajtájú puhatestűek és rákfélék eltérő vitaminokat tartalmaznak, de mindegyikben jelentős a B12-vitamintartalom, ami jótékony hatással van a vérszegénységre. Emellett a B-vitamin-csoportból megtalálható még a tenger gyümölcseiben a B3-, B6- és B9-vitamin egyaránt.

Ásványi anyagok

A tenger gyümölcsei a jód, a magnézium, a vas, a mangán és a réz forrása, ami miatt fontos elemei lehetnek az egészséges táplálkozásnak. Emellett ki kell emelni magas cink- és szeléntartalmukat, két olyan antioxidáns tulajdonságú mikroelemet, amelyek elősegítik a sejtek egészséges működését, és segítenek az oxidációval összefüggő korai öregedés ellen.

Például 100 g kagyló képes fedezni a szelén napi ajánlott mennyiségének 100%-t, a napi ajánlott vasbevitel 80%-t, a foszfor 40%-t, cink 25%-t.

A tenger gyümölcsei mikor fogyaszthatóak?

Gyakran halljuk, hogy a tenger gyümölcsei az „X” vagy „Y” hónapban fogyaszthatóak. Ez a mondás érthetően a tenger gyümölcsei tartósításának nehézségeiből eredt, amikor még a halászat után, és a szállítás közben nem volt még ilyen fejlett a hűtési technológia. Ma szerencsére már egész évben készíthetünk különféle tengeri ételeket a hűtésnek és a konzerválásnak köszönhetően.

A tenger gyümölcseinek fajtái

A tenger gyümölcseinek számos fajtája létezik, azonban általában öt fő csoportba sorolják őket:

• Kéthéjúak: kagylófajták (szívkagyló, mandulakagyló), osztriga
• Fejlábúak vagy lábasfejűek: tintahal, kalmár, polip
• Haslábúak: csiga, „conque”, „volute”
• Rákfélék: garnélarák, languszta, homár, rák
• Tüskésbőrűek: tengeri sün, tengeri csillag, tengeri uborka

Tenger gyümölcsei – a legnépszerűbb fajták

Rák

A rákfélék családjába tartozik, és számtalan alfaja van, amik közül jónéhány neve ismeretlenül csengene a magyar fül számára. Minden olyan állatot ide sorolunk, aminek kemény és domború páncélja van, 5 pár lába, amiből az első pár ollóvá fejlődött.

Franciaországban alapvetően 4 fajtáját fogyasztják:

• tengeri pók vagy pókrák: a páncélja tüskés, elsősorban a homokos tengerfenéken él az Atlanti-óceánban, főként Portugália, a normann és a breton partok mentén,
• tarisznyarák: szélesebb test-felépítésű, hatalmas méretűek az ollói, és akár 5 kg-ot is elérhet a súlya, főként köves és homokos tengerfenéken él, akár több száz kilométert is megtesz, hogy a számára kedvező élőhelyet találjon, akkor halásszák, ha elérte a 13 cm-es nagyságot,
• zöld rák: kis méretű – 8-10 cm, Atlanti-óceánban 200 m mélységig megtalálható,
• rövidfarkú rák: páncélja majdnem négyszög formájú, és a lábai úszóhártyásak, az Atlanti-óceánba, Norvégia és Spanyolország partjainál és a Földközi-tengerben él.

A tarisznyarák és a pókrák a leginkább ínyencségnek számító rákfajta, melyet májustól októberig halásznak a breton partoknál.

A rák tápanyagtartalma:

A fehér húsú halak mellett a rák az egyik legértékesebb tenger gyümölcse tápanyag-szempontból.
Szegény kalóriában – csak 89 kcal/100 g -, persze csak, ha nem mártjuk majonézbe! 0 g szénhidrátot tartalmaz, 5,3 g zsírt és gazdag fehérjében: 20 g 100 grammonként.

Gazdag ásványi anyagokban: foszfor, magnézium, és mikroelemekben, mint vas, réz, emellett B12-vitamint tartalmaz.

Gourmet tipp: a rák húsa, különösen a pókráké ugyanolyan keresett, mint a homáré!

Hogyan válasszunk rákot?

Ha páncéllal együtt vesszük, érdemes tudnunk, hogy a teljes állat kb. 1/3-a csak a húsa! És válasszunk minél súlyosabb példányt. Jó tudni, hogy a nőstények általában súlyosabbak, mint a hím egyedek!
És hogy nőstény vagy hím egyedet válasszunk-e? Ez ízlés dolga. Jó, ha tudjuk, hogy a nősténynek lágyabb ízű a húsa, míg a hímnek erőteljesebb az íze.

Élő rákot maximum 12 óráig tartsunk. Ha megfőztük, akkor 1-2 napig tudjuk a hűtőszekrényben tárolni. Főzéshez elegendő sós forrásban lévő vízbe mártanunk, ami ellepi. A rák kilójaként 15 perc főzési idővel kell számolnunk.

Hogyan készítsük el a rákot?

Nagyon ízletes különböző levesekben, vagy csak főzve majonézzel.
A tarisznyarákot tölteni is szokták, ilyenkor a húsát keverik zöldségekkel curryvel vagy sáfránnyal. Húsát különböző salátákhoz is felhasználják, leveles vagy sós tésztákba teszik.

A bretonok a sós palacsintájukat (lásd alaprecept az augusztus 5-i facebook bejegyzésünkben) is megtöltik vele, ami különlegesen finom lesz így. Az Antillákon szószt készítenek belőle, amit rizsételekre tesznek.

Ha vendégeket várunk, érdemes a rák ollóját dekorációnak felhasználni, nagy látványosság lesz.

Ha nem akarunk az élő vagy egész rákkal bajlódni, akkor érdemes készen megvásárolni a spanyol, portugál és francia ínyenc különlegességeket. 

Ilyen prémium különlegesség lehet a pókrákból készült portugál pástétom, a rákhússal töltött piquillo paprika vagy a spanyol királyrák fokhagymás olívaolajban.

Homár

A homár igazi luxuseledelnek számít magas ára miatt.

A kék homár, amit breton homárnak is neveznek, az egyik legnépszerűbb homárfajta meglepő színe miatt. Ennek a homárfajtának nagyon magas az ára, mert igen ritka. Leggyakrabban élve vásárolható, de fagyasztott formában is megvehetjük.

A homár jellemzői

A homár átlagosan 30 cm hosszú és 300 – 500 g súlyú. Vastag páncélja van, teste két részre tagolódik. Az első rész a tor vagy fej, amin hosszú csápok találhatóak, és egy lágy korall elnevezésű krémes anyaggal van töltve. A másik rész a potroh (vagy farok) hét gyűrűből áll, amit egy fehér színű, testes hús tölt ki. Két nagyméretű ollója van, amit védekezésre használ, és ami olyan húst tartalmaz, amit meg lehet enni. 3 fő variációját különböztetik meg, de ennél sokkal több faja él:

• európai homár: élénk kékes-zöldes színű, és a leginkább kedvelt a gourmet-k által, Anglia, Norvégia partjainál halásszák, és ide tartozik a már említett kék homár faj, ami mára már igen ritka
• amerikai vagy kanadai homár: Kanada vagy Massachusetts partjainál halásszák, ez is igen kedvelt fajta, de kevésbé finom a húsa
• Cap homár: barnás színű páncélja van, és kevésbé kedvelt, mert nem olyan finom a húsa.

A homár már az ókorban is kedvelt csemegének számított. A középkortól kulináris különlegesség, de gyógyászati célra is használták. A XVII-XVIII. században csökkent a népszerűsége főleg Észak-Amerikában, mert ott bőséggel halászható volt, olyanannyira, hogy a veteményeskertekben trágyaként alkalmazták! A homár a XIX. századtól vált ismét keresett gourmet csemegévé.

A homár korábban nagy mennyiségben halászható volt, de intenzív halászata miatt mára ritkává vált, ami megmagyarázza, hogy miért ilyen drága, luxuscikknek számít. Így mára védetté vált, halászatát szigorúan szabályozzák.

Habár ma már képesek a homárt mesterségesen is tenyészteni, még mindig nagyon magas az ára, mert a homárnak sok éven keresztül nőnie kell, amíg eléri azt a méretet, amit már forgalmazni lehet.

Hogy a homár ismét elterjedt fajjá válhasson, meg kell elégednünk azzal, hogy a lárvákat halkeltetőben nevelik, majd beengedik az óceánba, és ott érintetlenül hagyják, amíg el nem éri a 12 cm-es hosszúságot.

A friss homárt az erre szakosodott üzletekben frissen szeptember és október hónapokban, április- augusztusban lehet vásárolni.

A homár tápanyag-tartalma

A homár gazdag tápanyagokban, de purinban is, ami miatt óvatosan kell fogyasztani azoknak, akik köszvényben szenvednek. És mint más rákféle, szintén kiválthatnak allergiás reakciókat az arra érzékenynél.

A homár húsának nagyon alacsony a zsírtartalma: 1,3 g 100 g-ban, ráadásul gazdag omega-3 zsírsavban. Alacsony kalóriatartalom jellemzi: 96 g / 100 g-ban. Magas a fehérjetartalma: 19,5 g 100 g-ban, jó foszforforrás, cinket és rezet is (hemoglobin, kollagén) tartalmaz.

100 g homár biztosítja számunkra a napi B12-vitaminszükséglet 100%-t (vörösvértest).

Hogyan válasszunk homárt?

Ha élve vesszük, akkor figyeljünk arra, hogy amikor kiveszik az akváriumból, akkor nagyon erőteljesen mozgassa a farokrészét. Ellenőrizzük, hogy minden lába és ollója ép-e, megvan-e, és nem sérült-e valahol a páncélja.

Hogyan tároljuk a homárt?

Egy napig tárolhatjuk az élő homárt egy nedves ruhába csavarva a hűtőszekrényben. Vigyázat: ne tegyük újra vízbe vagy a mélyhűtőbe! Főzve vagy sütve maximum két napig tartható még a hűtőszekrényben.

A megtisztított homár húsát már tárolhatjuk a mélyhűtőben is, ha előtte sóoldatba áztatjuk, és hermetikusan lezárható tasakba tesszük. Amikor ki akarjuk olvasztani, akkor néhány órára tegyük át a hűtőszekrénybe, és hagyjuk ott kiolvadni.

Milyen étel készíthető a homárból?

Két fő számára számítsunk 500 g homárt, ne felejtsük, hogy a nősténynek tömörebb a húsa, érdemes ezt a példányt vásárolni. Bármilyen receptet is készítünk, mindig távolítsuk el a „kavicsos zsebet”, ami közvetlenül a fej mögött található, és a belső zsigereket is, amik fekete érnek látszanak és a farok alatt találhatóak. 

A homár legegyszerűbb és legelterjedtebb elkészítési módja a posírozás (forráspont közeli főzés folyadékban), azaz leforrázás. Forraljunk fel sós vizet, és ebbe merítsük fejjel lefelé a homárt. Ajánlatos előtte összekötözni az ollóit, hogy ne tudjon ellenállni. Van, aki a forrázás előtt lehűti a homárt, hogy ne mozogjon. Ha beletettük a homárt a vízbe, várjuk meg, amíg újra felforr, majd hagyjuk főni. A főzési idő a homár súlyától függ, az első 500 gr-ra 7-10 percet szánjunk, minden további 500 gr-onként 2-3 percet.

Fontos, hogy precízen mérjük az időt, mert ha nyers marad a homár, akkor olyan baktériumok szaporodnak el benne, melyek hasgörcsöt, hányást okozhatnak, és az íze sem kellemes. Ha pedig túlfőzzük, akkor gumiszerű állaga lesz a húsnak.

A főzésen kívül sütőben süthetjük vagy grillezhetjük is. A homárt langyosan vagy hidegen fogyasztják.

A homárt félbe vágva is el szokták készíteni gyakran valamilyen szósszal. Vagy apró darabokra vágva forró olajban pirítják, amihez szintén pirított zöldségkockákat adnak. Paradicsomot, fűszereket, fehér bort tesznek hozzá, és összefőzik. A homár sütése után visszamaradt levet gyakran szósz vagy halleves készítéséhez használják.

Ha tartasz attól, hogy megfelelően elkészíteni a homárt idő- és tudásigényes, kipróbálhatod nálunk is ezt a kulináris csemegét Franciaországban (Bretagne) készült halrilette formájában is!

Folytatjuk a tenger gyümölcsei felsorolását következő cikkünkben a szívkagylóval és a tintahallal!

Ételkínálat és ízletes ötletek baráti összejövetelekhez. Vagyis milyen egyszerű és finom apróságok kerüljenek az asztalra, hogy a vendégsereg mind a tíz ujját megnyalja?

Egyszerűen elkészíthető, ugyanakkor finom ételkínálatot szeretnél egy közelgő baráti összejövetel alkalmából az asztalra varázsolni? Ez a cikk praktikus segítséget jelenthet. Máris mutatunk néhány ragyogó finomságot, amivel nem lesz nehéz elkápráztatni a vendégeket.

Tapas, avagy a modern összejövetelek újdonsült kedvence

Kóstoltad már a spanyol gasztronómia egyik hamisítatlan jellegzetességének számító finomságot? Szerencsére a Spanyolországban szinte minden bárban és étteremben előszeretettel felszolgált ínyencségek némi előkészületet követően akár a magyar otthonokban is asztalra kerülhetnek.

Mivel a mediterrán térségben szeszes italok mellé, egyfajta előételként szolgálják fel, a tapasok természetesen remek alapot jelenthetnek a baráti találkozások hangulatához. Pláne annak fényében, hogy a tapas rendkívül sokféle módon és eredménnyel készülhet. Jól illik a manapság trendi és elterjedt „fingerfood” kategóriába. Tehát akár fogadásokon is, állva, beszélgetés közben is fogyasztható. A nálunk is könnyen beszerezhető garnéla például remek alapanyag, grillezve, vagy akár rántva is jól illik az apró falatkákhoz. 

Olyannyira, hogy ízlés és egyéni preferencia szerint gyakorlatilag bármiből készíthető tapas. A lényeg, hogy az ínyencségeket sikerüljön kis adagokra felosztani. Legyen szó apró szendvicsekről, halakról vagy tenger gyümölcseiről, kolbászkákról, sonka variációkról, akár némi sajttal megbolondítva. Hidd el, minden vendéged örömmel fogadja!

Tapas – miért pont ez a neve?

A szó persze, spanyol eredetű, a régebben, ha nyitott helyen étkeztek, a poharakra kisebb tányért, esetleg sonkaszeletet tettek, hogy ne szálljon bele a por, és ne másszanak bele a bogarak. A későbbiekben ezekre a tányérokra rakták aztán az apró falatokat, amit az ital mellé fogyasztottak. Mivel a fedő spanyolul tapa, szinte biztosan innen ered a tapas elnevezése.

Rilette remekművek

Könnyen lehet, hogy idehaza még kevésbé ismert fogásról van szó. Pedig a rilette kétségtelenül olyan csemege, ami ellenállhatatlan kedvencként dobhatja fel egy-egy családi vagy baráti társaság atmoszféráját.

Lényegét tekintve a rilette egy saját vagy hozzáadott zsiradékban elkészülő ételféle. Hosszan hőkezelt húsból készült pástétomnak számít. Aminek az egyik fontos sajátossága, hogy zsiradék is kerül a keverékbe.

Pontosabban fogalmazva a zsiradék rendszerint a tetejére kerül. Ez a megoldás azért lényeges, mert a zsiradék így képes elzárni a levegő és a baktériumok útját. Tehát segít meghosszabbítani az eltarthatóságot. Valójában egyfajta természetes hústartósítási eljárásról van szó, amelyek napjainkban ismét reneszánszukat élik. A két eljárás hasonló, hiszen a rilette-készítés alapjai nagyrészt megegyeznek a konfitálással.

Fontos kiemelni, hogy számos tengerrel rendelkező országban pl. Franciaországban, nagy hagyománya van a halból készített riletteknek. Ezek alapanyaga lehet hétköznapibb, gyakrabban fogyasztott halféle, mint például a szardínia, tonhal, tőkehal, makréla, vagy akár különlegesebb halféle – tengeri sügér – és tenger gyümölcsei pl. borotvakagyló.

A halból készült riletteknek előnye a húsból készültekkel szemben, hogy nem kell olyan hosszú ideig főzni, hamar elkészülnek, így az értékes tápanyagok is jobban megőrződnek bennük. Fejedelmi finomságok, amelyekhez szintén jóleshet ízlés szerint sokféle frissítő ital, akár alkoholos kivitelben is.

Halkrémek, illetve pástétomok minden mennyiségben (és sokféle ízben)

Sok baráti összejövetelen és társasági eseményen figyelhető meg, hogy rendre ezek a kicsi, de annál finomabb remekművek fogynak el a leghamarabb. Pláne olyankor, ha a halpástétomok széles repertoárjából egy-egy valóban ínycsiklandó darabot sikerül választani.

A halkrémes és halpástétomos csemegék nagy előnye – a sokszor leírhatatlanul ízletes élményen túl – az, hogy borzasztó egyszerű elkészülni velük. Sokszor elég némi pirítós, néhány darab ropogósra sült péksütemény, és máris megvan a kiváló alap az előkészületekhez.

A halakhoz nagyon jól illik a majonéz, illetve az ízesített majonézes szószok is. Ezekkel összekeverve, fűszerezve alkothatjuk meg saját pástétomunkat. A frissen vágott petrezselyem, metélőhagyma is remekül illik hozzá, sőt díszítésként is tehetjük ezeket a falatkák tetejére.

Íme egy alaprecept, ha saját halrilette-t készítenél: https://iztenger.hu/receptek/halrilette-keszitese-hazilag-halkonzervbol-178

Sőt, egyéni preferencia szerint akár színezhető is a dolog. Olyan formában, hogy többféle halpástétomot beszerezve változatos ízkavalkád és ételkínálat kreálható. Tőkehalból, szardíniából, tonhalból és még sorolhatnánk hosszan.

Azért is érdemes ezekkel megpróbálkozni, elkészíteni ezeket, mert hazánkban alapvetően nagyon kevés halat fogyasztunk. Ezek az ízek mindenkinek, akár a gyerekeknek is ízlenek. Ezzel is segíthetjük a halételek, halfélék fogyasztásának erősödését, sőt, be is építhetjük ezeket saját táplálkozásunkba!

A témához kapcsolódó korábbi cikkünket láttad már? Kattints a linkre a részletekhez: https://iztenger.hu/blog/hangulatos-nyaresti-grillpartik-egeszsegesebben-avagy-mi-kerulhet-az-asztalra-a-nehez-husok-mellett-131